Vona Erzsébet Cecília: Ez az élet
Figyelj, drága kicsi lélek, elmondom, hogy mi az élet!
A semmiből nagyra nőni, sírva a világra jönni, lassan lépni, óvakodva
Anya kézbe kapaszkodva.Az ábécés könyvet bújni, tudás harsonáját fújni,
a nagy gondok után menni, hamis csókot megízlelni, majd feledni nagyon gyorsan, és
szeretni halálosan. De az ember mégsem boldog, mert gyötrik őt"ezer gondok".
Lassan járni óvakodva, de már botra támaszkodva. Csipkés szemfedelet varrni, s egy őszi
estén meghalni. Hidd el, drága kicsi lélek, ennyiből áll ez az élet!
Valójában így szól a versem:
VálaszTörlésEz az Élet
Figyelj, drága, kicsi Lélek,
Elmondom, hogy mi az Élet!
Semmiből nagyra nőni,
Sírva, kínnal világra jönni,
Lassan lépni, óvakodva,
Anya kezébe kapaszkodva.
Ábécés könyvet bújni,
Tudás harsonáját fújni,
Szakmádat megtanulva,
Elindulni a nagy útra.
Nagy dolgok után menni,
Hamis csókot megízlelni.
Azt feledni nagyon gyorsan,
Szeretni őszintén, halálosan.
Pároddal majd együtt lenni,
Gyermekeid látni, cseperedni.
Ám az ember mégsem boldog,
Mert gyötrik őt ezer gondok.
Görnyedten járni óvakodva,
De már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedelet varrni,
S egy csöndes estén meghalni.
Hidd el, drága, kicsi Lélek,
Ennyiből áll, s ez az Élet! ♥
Szerzői jogomra hivatkozva, kérem, vagy a teljes verset közölje, vagy törölje a pontatlan idézést! Köszönöm